Marxista dialektika

A marxista dialektika az az elméleti módszer, amelyet Marx és Engels Hegel filozófiájának, különösen dialektikájának kritikai fogadtatásából fejlesztett ki azzal a céllal, hogy a filozófia és a politikai gazdaságtan központi kérdéseire alkalmazza.

Marx és Engels dialektikájuk kidolgozása és alkalmazása során követték Ludwig Andreas Feuerbach kritikáját Hegel objektív idealizmusával(wd) kapcsolatban, és elhatárolódva az ifjúhegeliánusok(wd) misztifikáló hegeli nyelvezetétől („hegelei”), arra törekedtek, hogy a materializmus alapján dolgozzák ki és alkalmazzák dialektikus módszerüket.

A témával kapcsolatos legfontosabb szövegeik a Gazdasági-filozófiai kéziratok 1844-ből, A szent család vagy a kritikai kritika kritikája, A német ideológia, A filozófia nyomorúsága, valamint A tőke című műveikben találhatók.

Karl Marx és Friedrich Engels megkísérelték feltárni a társadalmi haladás mozgástörvényeit, és elméletileg bemutatni a társadalmi keretek között termelő, egymással és a természettel kölcsönhatásban álló emberek önmegvalósítását. Ehhez a történelmi materializmus világnézete alapján a materialista dialektika módszerét alkalmazták a polgári politikai gazdaságtan és a kapitalista társadalom és azok szellemi reflexióinak átfogó kritikájára.